Az érdekes hangulatú kihalt település valaha egy jelentéktelen kis faluként kezdte történetét. Olyannyira jelentéktelen, hogy a nevét is egy Johnny Coleman nevű egyszerű fuvarosról kapta, aki egy homokvihar alkalmával itt vesztette el az ökrös szekerét. Aztán 1908-ban hirtelen sosem látott virágzásnak indult. Történt ugyanis, hogy egy Zacharias Lewala nevű fekete munkás egy gyémántot talált ezen a területen, amit német munkafelügyelőjének, August Stauchnak meg is mutatott. A német kormány hamar lezárt területté nyilvánította a vidéket, és számos német bányász letelepülése után megkezdték a gyémánt kiaknázását. A homokból hihetetlen gyorsasággal nőttek ki egymás után az elegáns német stílusú házak, és hamar lett a városban kórház, bálterem, erőmű, iskola, tekepálya, a színház és sportcsarnok, kaszinó és jég gyár is. Nem mellékesen pedig itt létesült a déli félteke első röntgen-állomása, valamint Afrika első villamosa is. Az 1920-as évekre már mintegy 1200-as kisváros fejlődött itt ki.Kolmanskop története aztán amilyen váratlanul kezdődött, úgy is ért véget. Az I. világháború után kiürültek a bányák, és a lakói délre költöztek, ahol új és gazdagabb gyémánt-lelőhelyeket fedeztek fel. Az épületek többségét le sem bontották, egyszerűen csak maguk után hagyták. Mára a kihalt kísértetvárosban a szépen lassan lepusztuló házak helyét lassan visszavette magához a sivatag. A lakások omladozó szobáiban szinte mindenhol térdig ér a homok. Az egykoron apró de rendkívül gazdag bányászfalu manapság népszerű turista célpont, ahová a NamDeb (Namíbia-De Beers) vállalkozás szervez túrákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése