Williamsburg , Brooklyn (New York)

E városrész Brooklyn nyugati része, közvetlenül a Manhattant Brooklyntól elválasztó East River keleti partján fekszik, Manhattantől mindössze egy metrómegállónyira. E negyed évtizedeken keresztül a szegénység, a bűnözés és a korrupció melegágya volt. Williamsburg ut
cáin sétálva még a 90-es évek végén is egy környék lepusztult gyárainak omladozó falait láthatták az emberek, illetve a második világháború után betelepült kelet-európai, olasz, spanyol, valamint ortodox zsidók által lakott munkásnegyedeket lehetett látni. E területet a turisták évtizedeken át messziről elkerülték.  

Nem így manapság , habár teljesen más ennek a negyednek az építészete és hangulata mint mondjuk Manhattan-é , sokkal "kisvárosibb" kevésbé világi (kisebb házak és nincsenek felhőkarcolók) , ugyanakkor olyan lehetőségeket láttak benne a művészek , melyekkel remekül feldobták a helyet. Williamsburg belvárosát ma a turistákon kívül trendi kávézók, méregdrága éttermek és újonnan felhúzott vagy a gyárépületekből átalakított luxuslakások , valamint túrkálok jellemzik leginkább. A lakosság soraiban is átrendeződés történt: a munkásrétegek mellett megjelentek itt a Manhattanben dolgozó bankárok, ügyvédek, valamint a jómódú szüleik pénzéből élő művészaspiránsok, művészek, a hipszterek. A negyed lakossága 2007 óta 37 százalékkal emelkedett, ma 125 ezren élnek itt. Felmérések szerint Williamsburg népszerűsége egyre nő, és a következő két évtizedben megduplázódik a lakosságszáma. A sarki boltok és a helyi kifőzdék helyét átvették a jóval drágább, de kizárólag helyi forrásokból beszerzett, organikus terméket árusító szupermarketek és a felkapott modern éttermek, ahol a francia és japán konyha legújabb főztjeit lehet megízlelni. A beözönlött hipsztereknek és bankároknak köszönhetően nemcsak az élelmiszerárak, de az albérleti díjak is megemelkedtek, olyannyira, hogy a régóta itt élő munkásosztálynak nincs más választása, mint megfizethetőbb környéket keresni magának. A Wall Street Journal májusi elemzése szerint az átlagos havi bérleti díj Williamsburgben egy 1 szobás lakásért 2700 dollár (mintegy 620 ezer forint), drágább, mint Manhattanben bárhol.

Ez a sok szempontból szomorú dzsentrifikáció – azaz a felértékelődött belvárosi területek lakosságának kicserélődése – nem az első New York történelmében. A sztori nagyjából így szól: a megfizethető negyedek vonzzák a város művészeit, akik feldobják a városrészt olyannyira, hogy nemsokára a városi fiatalság is oda akar költözni. Erre pedig éttermek, boltok, éjszakai mulatók nyílnak a környéken, ami most immár hivatalosan is „cool”. Ezt követően a negyed egyre biztonságosabbá válik, a gazdagabbak is beköltöznek, az árak pedig úgy megemelkednek, hogy a művészeknek megint új hazát kell keresniük. A folyamat, amelyen legutóbb Williamsburg átment, hasonlóképpen zajlott az 1970-es és 80-as években SoHo, Tribeca és Greenwich Village esetében is. Utóbbi városrészek ma már nem a bohém művészekről, utcazenészekről, hanem az itt élő celebekről, bankárokról, Chanel-boltokról és megfizethetetlen lakásáraikról ismertek. 

Kolmanskop

Szellemváros Namíbia déli részén a Namíb-sivatagban, Lüderitz kikötővárostól néhány kilométerre.
Az érdekes hangulatú kihalt település valaha egy jelentéktelen kis faluként kezdte történetét.  Olyannyira jelentéktelen, hogy a nevét is egy Johnny Coleman nevű egyszerű fuvarosról kapta, aki egy homokvihar alkalmával itt vesztette el az ökrös szekerét. Aztán 1908-ban hirtelen sosem látott virágzásnak indult. Történt ugyanis, hogy egy Zacharias Lewala nevű fekete munkás egy gyémántot talált ezen a területen, amit német munkafelügyelőjének, August Stauchnak meg is mutatott. A német kormány hamar lezárt területté nyilvánította a vidéket, és számos német bányász letelepülése után megkezdték a gyémánt kiaknázását. A homokból hihetetlen gyorsasággal nőttek ki egymás után az elegáns német stílusú házak, és hamar lett a városban kórház, bálterem, erőmű, iskola, tekepálya, a színház és sportcsarnok, kaszinó és jég gyár is. Nem mellékesen pedig itt létesült a déli félteke első röntgen-állomása, valamint Afrika első villamosa is. Az 1920-as évekre már mintegy 1200-as kisváros fejlődött itt ki.Kolmanskop története aztán amilyen váratlanul kezdődött, úgy is ért véget. Az I. világháború után kiürültek a bányák, és a lakói délre költöztek, ahol új és gazdagabb gyémánt-lelőhelyeket fedeztek fel. Az épületek többségét le sem bontották, egyszerűen csak maguk után hagyták. Mára   a kihalt kísértetvárosban a szépen lassan lepusztuló házak helyét lassan visszavette magához a sivatag. A lakások omladozó szobáiban szinte mindenhol térdig ér a homok. Az egykoron apró de rendkívül gazdag bányászfalu manapság népszerű turista célpont, ahová a NamDeb (Namíbia-De Beers) vállalkozás szervez túrákat.

Petra

Romváros Jordániában ,  a sivatag sziklái között megbúvó egykori karavánközpont egy arab néptörzs, a nabateusok virágzó fővárosa volt. A 7. századtól hanyatlásnak indult, fokozatosan elnéptelenedett és csupán a beduin pásztorok tudtak létezéséről. Utolsó európai látogatói a keresztes lovagok voltak, majd 1812-ben Jean Louis Burckhardt svájci felfedező egyik útja során kalandos körülmények között ismét rátalált. A sziklából kifaragott város romjai, hatalmas sírtemplomai és varázslatos természeti környezete egyedülálló komplexumot alkotnak. Nem véletlen hogy Petra városa 1985 óta az UNESCO világörökségi listáján szerepel. Védett fekvése és jó vízellátottsága révén alakult ki a mesterséges oázis, Petra. A település az Kr. e. 5. és az Kr. u. 3. század között fontos kereskedelmi csomópont volt. A városba vezető mély és szűk Szik szurdok, mely 1600 méter hosszú, egyes helyeken mindössze 2 méter széles, meredek falai pedig 80-90 méter magasak, védelmet biztosított. A látogatók is csak gyalog, esetleg ló-, vagy teveháton jutnak el ide. A sziklák között fakadó patak vize az életet biztosította.
Petra Kr. e. 200 – Kr. u. 100 között élte virágkorát. A fővárosban – a sivatagi nomád népek szokásainak továbbfejlesztésével, egyedi építészeti stílust teremtve – a nabateusok a kőfalakból faragták ki elegáns , az antik épületekre hasonlító monumentális épületeiket, templomaikat, fürdőiket, lakóházaikat és sírboltjaikat. Tökélyre fejlesztették fazekas, kőfaragó és ciszternaépítő tudományukat. A sziklák között fakadó patak vizét ötletes felszíni és földalatti csatornákból és víztározókból álló rendszerrel vezették a városba, hogy a rendelkezésre álló víz minden cseppjét megőrizzék. Petra gazdagodása és fejlődése az 1. század végéig folytatódott; IV. Aretasz (8–40) uralkodása idején épült a Főtemplom (Kaszr Bint el-Faraún – „a fáraó lányának erődje”) a városközpont legimpozánsabb épülete. Ekkoriban a városnak mintegy 20 000‑30 000 lakosa lehetett. A 7. századi iszlám terjeszkedés során az arab hódítók 663-ban elűzték a városlakókat, és Petra egykor ragyogó építményeinek jelentős részét lerombolták.

Ho Chi Minh

Vietnam legnagyobb városa , mely az ország déli részén fekszik, a Saigon-folyó partján , lakóinak száma majdnem 8 millió.

1975-ig, a vietnami háború befejeződéséig Dél-Vietnam fővárosa volt. Míg a mai Vietnam fővárosa Hanoi , ami az ország inkább kulturális fővárosa , addig Ho Chi Minh az ország üzleti és gazdasági fővárosa. Hanoi-al ellentétben kevesebb a vietnami műemlék inkább gyarmatosító épületek és több a modern épület , köszönhetően a gyarmatosítóknak és a nem diktatórikus déli oldalnak. A város területe akkora hogy a mindkét oldalról a tenger határolja. Hihetetlenül sok a moped és a kerékpár, autóból nincs túl sok. Mindenhol utcai mozgóbüfék, pár férőhelyes étkezők. Saigon Vietnamban a legjobb módú városnak számít, 
állítólag itt a bérek háromszor olyan magasak, mint az ország többi részén.
Saigonban jelentős kihívás a közlekedés, mert az autósok, motorosok, kerékpározók többnyire fittyet hánynak a közlekedési szabályokra. A turista szemében az egész egy nagy káosz. Az ide látogató nyugatiak élvezhetik a délkelet-ázsiai nyüzsgő szinte kaotikus éjszakai életet.

Granada (Nicaragua)

Város Nicaragua nyugati felén , lakossága 123,697 (2012).  Nicaragua hatodik legnagyobb városa , történelmileg pedig az egyik legfontosabb városa. Nagyon gazdag gyarmatosító kultúrával rendelkezik , ez látszik az épületeken és műemlékein.

Granadát 1524-ben Francisco Hernández de Córdoba alapította , az első európai városként az amerikai kontinensen. Más városok státuszával ellentétben ez nem csak egy konkvisztádor tábor volt , 

ez volt az első város amit nyilvántartottak a Spanyol Királyságban.

Építészetileg elég nagy értékeket hordoz , a 16.századi spanyol gyarmatosító műemlékek tömkelege :D

Talán a legkorábbi gyarmatosító emlékek itt vannak , még a visszafogottabb spanyol stílus , amit mára a lakok részben átkonvertáltak "közép-amerika" stílusba :)

Stílusos egybeépült kisházak és egy pár tornácos , oszlopos palota.

Tampere

Város Finnország déli részén, lakossága körülbelül 200 000, a környező településekkel együtt kb. 250 000 fő, ezzel Helsinki után az ország egyik legnagyobb városa . Ha megnézzük a városképét akkor feltűnik hogy iparvárosról van szó , nem jeleskedik műemlékekben , illetve a legtöbb épület egyszerű szögletes , egy modern városképpel rendelkező népszerű finn város. A 19. században jelentős kereskedelmi és ipari központtá nőtte ki magát. A század második felében már Finnország iparának majdnem a fele itt összpontosult. Ekkor kapta az „északi Manchester” becenevet. Továbbá érdekesség még, hogy Skandinávia legnagyobb szárazföldi városa. :)

Tampere egyre nőtt, és több környékbeli települést is hozzácsatoltak ,valamint a település két tó között terül el , ezért van az hogy területe majdnem 700 négyzetkilométer , ami vetekszik a legtöbb európai fővároséval.

Tampere elsősorban a textil- és acéliparról volt ismert, de ezek helyét az 1990-es években a telekommunikáció és információtechnológia ipara vette át.

Bungle Bungles

Ausztrália nyugati felén található , a Purnululu Nemzeti Park részeként ismert Bungle Bungles , mely nagy  vörös, fodrozódó sziklái
 végtelennek tűnő sorával hivja fel magára a figyelmet. Ezen sziklák többek között vörös-fekete tigriscsíkjaikkal keltenek különös benyomást az emberek számára.A szürke csíkokat állítólag a cianobaktériumok megjelenése okozza A környék gazdag szurdokokban, barlangokban,  valamint őslakosoktól származó falfirkákban. A vidék 2003-ban felkerült az UNESCO világörökség listájára természeti kategóriában.

Djenné

Város a Niger deltájában az afrikai Maliban. A helység körülbelül 33 ezer lakosú a környező falvakkal együtt.

Djenné történelme szorosan összefügg a szintén nagy múltú Timbuktu-val. A 15-17. század között a szub-szahara régió legnagyobb kereskedő hálózata futott itt : só, arany ,rabszolgák.Mindkét város a régió iszlám központja lett.

A város igazából építészetéről híres , ami egy európai ember számára szokatlan lehet.Az angol írások szudáni stílusnak nevezik amiben épült , ez kb. annyit takar hogy afrikai de mégis iszlám és tuareg(észak-afrikai nép).Domború formájú épületek , mintha öntve lennének ,és ami a legérdekesebb ez a sok kis "szarv" a falakon. :D Mediterrán hangulatot áraszt a sűrűn beépített házak sikátor rendszere , komoly sztori mindenképpen. :) Az építészete tuareg , viszont a lakosságban inkább szongai-ok vannak többségben.
Az óváros az egyik legrégibb város a szub-szahara régióban. A hely 1988-ban felkerült az UNESCO világörökség listára.

Szöül

Szöul a Koreai Köztársaság fővárosa és egyben legnagyobb városa is, a dél-koreaiak egynegyede lakik itt, elővárosokkal együtt az ország lakosságának csaknem a fele.

A Han folyó két partján fekvő város történelme i. e. 18-ra nyúlik vissza, a mai Szöul délkeleti részén ekkor alapította meg a fővárosát Pekcse, a három koreai királyság egyike. Szöul a történelmi Korea fővárosa volt 1394-től 1948-ig, egy rövid időszaktól (1399–1405) eltekintve.

A tízmilliós lakosság az csak a közigazgatási értelemben vett Szöul, további 15 millió ember lakik ingázótávolságra, úgyhogy ez igazából egy 25 milliós város , így a " világ legnagyobb városai" listán az első ötben szerepel. Az egész várost folyamatosan egyre kellemesebbé és élhetőbbé építik át, ezért ázsia egyik legmodernebb és legélhetőbb városa.
2012-ben a világvárosok listáján a nyolcadik helyet foglalta el, a világ egyik pénzügyi és kereskedelmi központja. Itt található a legnagyobb koreai cégek mint a : Samsung, az LG Group és a Hyundai. A Forbes magazin 2008-ban a világ hatodik gazdaságilag legerősebb városaként jelölte meg. Szöul az ázsiai országok egyik legkedveltebb turisztikai célpontja, többek között a thaiok, a japánok és a kínaiak körében is, részben a koreai hullám hatásának köszönhetően.

Szöul rendkívül fejlett informatikai infrastruktúrával rendelkezik. Itt vezették be először a DMB mobiltévét és a vezeték nélküli nagy sebességű mobilinternetet. A városban vezeték nélküli szélessávú internet (WiBro)hotspotok találhatóak és 2015-re a városvezetés tervei szerint minden közterületen ingyenesen elérhető lesz a szolgáltatás, beleértve a tömegközlekedési eszközöket és a taxikat is.Dél-Korea a világ leggyorsabb internetsebességével rendelkezik.
Rengeteg modern épület van itt, komplett "mini felhőkarcolók" armadája , és ami hagyományos az külön van és nem a modernnel kombinálva , e téren különbözik a mai modern városoktól , ez egyedivé teszi.

Szöulnak élénk éjszakai élete van, sok üzlet, szórakoztató központ tart nyitva éjfél után is. Népszerűek az éjszakai kilátók, illetve több hídon is található kávézó kilátóval.

Machu Picchu

Machu Picchu (kecsua nyelven jelentése „Öreg csúcs”) az egykori Inka Birodalom romvárosa Peruban – a világ talán legizgalmasabb és legfestőibb fekvésű régészeti lelőhelye. Az Andok hegyláncai között csaknem megközelíthetetlen hegynyergen bújik meg a kis erődített város, amelyet 1450 körül Pacsakutek Yupanki inka király (1438-1471) parancsára építették ( azt hittem hogy régebbi) és 1570-ben hagyták el, majd kb. 400 évig „pihent”, míg 1911-ben újra felfedezték.

 Értettek ezek az inkák az építészethez , mert a város klasszikus inka építéstechnológiával épült: a tökéletesre csiszolt, hibátlanul illeszkedő vörös gránittömbökből rakott robusztus falak kötőanyag nélkül, száraz falazással épültek. A tudósok mai álláspontja szerint Machu Picchu nem volt igazi város, inkább az inka társadalom uralkodó osztályai számára épített templomokból, palotákból és obszervatóriumokból álló komplexum, ahol a Nap különleges tiszteletének nyomai is megtalálhatók. A város legszentebb pontjai az Intihuatana – „az a hely ahová kipányvázták a Napot”–, a Naptemplom és a Háromablakos templom. Machu Picchut és természetes környezetét 1981-ben „perui történelmi szentély” címmel ruházták fel, mint különlegesen fontos kulturális értéket őrző szent területet. 1983-ban az UNESCO az Emberiség Kulturális és Természeti Örökségévé nyilvánította. 2007-ben a Világ Új Hét Csodájának egyike lett. Számomra lenyűgöző ez az építési technika , az egymásba illesztett csiszolt kövek amelyek nincsenek valami anyaggal köttetve. Nagy technika még eszek a teraszok amelyek kicsi olyanokat mint a lelátó egy amfiteátrumban. :)  Látszik hogy végső menedékként építették ,  és olyan helyre amit a legkönnyebben lehet védeni és eldugva az Andok magasaiban , ahova csak olyan út vezet fel ahol csak libasorban lehet vonulni..Machu Picchu a legfontosabb idegenforgalmi látnivaló Peruban. Naponta 2200 látogatót fogad, akik vagy helikopterjáratokkal, vagy az úgynevezett "inka úton" négy napi gyaloglással vagy vasútvonalon közelíthetik meg a helyet. Ha kiszámoljuk az évente majdnem 1 millió ember.