E városrész Brooklyn nyugati része, közvetlenül a Manhattant Brooklyntól elválasztó East River keleti partján fekszik, Manhattantől mindössze egy metrómegállónyira. E negyed évtizedeken keresztül a szegénység, a bűnözés és a korrupció melegágya volt. Williamsburg ut
cáin sétálva még a 90-es évek végén is egy környék lepusztult gyárainak omladozó falait láthatták az emberek, illetve a második világháború után betelepült kelet-európai, olasz, spanyol, valamint ortodox zsidók által lakott munkásnegyedeket lehetett látni. E területet a turisták évtizedeken át messziről elkerülték.
Nem így manapság , habár teljesen más ennek a negyednek az építészete és hangulata mint mondjuk Manhattan-é , sokkal "kisvárosibb" kevésbé világi (kisebb házak és nincsenek felhőkarcolók) , ugyanakkor olyan lehetőségeket láttak benne a művészek , melyekkel remekül feldobták a helyet. Williamsburg belvárosát ma a turistákon kívül trendi kávézók, méregdrága éttermek és újonnan felhúzott vagy a gyárépületekből átalakított luxuslakások , valamint túrkálok jellemzik leginkább. A lakosság soraiban is átrendeződés történt: a munkásrétegek mellett megjelentek itt a Manhattanben dolgozó bankárok, ügyvédek, valamint a jómódú szüleik pénzéből élő művészaspiránsok, művészek, a hipszterek. A negyed lakossága 2007 óta 37 százalékkal emelkedett, ma 125 ezren élnek itt. Felmérések szerint Williamsburg népszerűsége egyre nő, és a következő két évtizedben megduplázódik a lakosságszáma. A sarki boltok és a helyi kifőzdék helyét átvették a jóval drágább, de kizárólag helyi forrásokból beszerzett, organikus terméket árusító szupermarketek és a felkapott modern éttermek, ahol a francia és japán konyha legújabb főztjeit lehet megízlelni. A beözönlött hipsztereknek és bankároknak köszönhetően nemcsak az élelmiszerárak, de az albérleti díjak is megemelkedtek, olyannyira, hogy a régóta itt élő munkásosztálynak nincs más választása, mint megfizethetőbb környéket keresni magának. A Wall Street Journal májusi elemzése szerint az átlagos havi bérleti díj Williamsburgben egy 1 szobás lakásért 2700 dollár (mintegy 620 ezer forint), drágább, mint Manhattanben bárhol.
Ez a sok szempontból szomorú dzsentrifikáció – azaz a felértékelődött belvárosi területek lakosságának kicserélődése – nem az első New York történelmében. A sztori nagyjából így szól: a megfizethető negyedek vonzzák a város művészeit, akik feldobják a városrészt olyannyira, hogy nemsokára a városi fiatalság is oda akar költözni. Erre pedig éttermek, boltok, éjszakai mulatók nyílnak a környéken, ami most immár hivatalosan is „cool”. Ezt követően a negyed egyre biztonságosabbá válik, a gazdagabbak is beköltöznek, az árak pedig úgy megemelkednek, hogy a művészeknek megint új hazát kell keresniük. A folyamat, amelyen legutóbb Williamsburg átment, hasonlóképpen zajlott az 1970-es és 80-as években SoHo, Tribeca és Greenwich Village esetében is. Utóbbi városrészek ma már nem a bohém művészekről, utcazenészekről, hanem az itt élő celebekről, bankárokról, Chanel-boltokról és megfizethetetlen lakásáraikról ismertek.
Ez a sok szempontból szomorú dzsentrifikáció – azaz a felértékelődött belvárosi területek lakosságának kicserélődése – nem az első New York történelmében. A sztori nagyjából így szól: a megfizethető negyedek vonzzák a város művészeit, akik feldobják a városrészt olyannyira, hogy nemsokára a városi fiatalság is oda akar költözni. Erre pedig éttermek, boltok, éjszakai mulatók nyílnak a környéken, ami most immár hivatalosan is „cool”. Ezt követően a negyed egyre biztonságosabbá válik, a gazdagabbak is beköltöznek, az árak pedig úgy megemelkednek, hogy a művészeknek megint új hazát kell keresniük. A folyamat, amelyen legutóbb Williamsburg átment, hasonlóképpen zajlott az 1970-es és 80-as években SoHo, Tribeca és Greenwich Village esetében is. Utóbbi városrészek ma már nem a bohém művészekről, utcazenészekről, hanem az itt élő celebekről, bankárokról, Chanel-boltokról és megfizethetetlen lakásáraikról ismertek.
